Ma már ismertek a náci Németország rémtettei, melyek során módszeresen elakarták tüntetni az olyan embereket, akik nem úgy gondolkoztak és nem olyanok voltak, mint ők. A legtöbb áldozata ennek a törekvésnek a zsidó emberek közül kerültek ki. Számos koncentrációs táborról rendelkezünk ismeretanyagról, ám ez alól van egy kivétel. A sobibori haláltábor.
A tábor létrejötte és célja
Az 1942 májusától 1943 végéig működtetett megsemmisítő tábort eredetileg SS-Sonderkommando Sobibor névre „keresztelték el”, mely Sobibor településtől nem oly messze volt.
Ez a tábor nem abból a célból jött létre, hogy kényszermunkát végeztessenek az ott raboskodókkal, hanem arra, hogy módszeresen, szisztematikusan megöljék őket. Csak azon személyeket nem ölték meg, akiket munkára válogatták ki.
Ezt a szelektálást ott helyben, a vonatról való leszállítás után végezték el.
A tábor építése 1942 márciusában kezdődött meg, ugyanakkor, amikor a bełżeci tábor elkészült.
1942 áprilisában kísérleti elgázosításokra került sor. Mintegy 25 fogvatartottat hoztak erre a célra Krychówból.
Christian Wirth, a bełżeci tábor parancsnoka, s a Reinhard-hadművelet felügyelője külön erre az eseményre érkezett a táborba.
1942 májusában teljesen működőképessé vált, s megkezdte borzalmas feladatát e láger. Vonatok érkeztek a vasútállomásra, a deportált zsidóknak azt mondták, hogy egy tranzittáborban vannak, majd utasították őket, hogy vetkőzzenek le, és adják át értékeiket. A 100 méter hosszú „Mennyek útján” (Himmelstrasse) vezették őket a gázkamrákba, ahol szénmonoxiddal végeztek velük.
A tábor pereinek vallomásai
„Mielőtt a zsidók levetkőztek volna, Oberscharführer Hermann Michel beszédet intézett hozzájuk. Ezeken az alkalmakon fehér kabátot viselt, hogy orvos benyomását keltse. Michel bejelentette a zsidóknak, hogy munkára fogják küldeni őket. Ám ezelőtt le kell mosdaniuk, fertőtlenítésen kell átesniük, hogy az esetleges betegségek terjedését megakadályozzák. Miután levetkőztek, a zsidókat egy „csatornán” vitte keresztül egy SS katona négy-öt ukránnal, akik noszogatták, siettették a vonulókat. Miután minden zsidó a gázkamrában volt, az ukránok becsukták az ajtót. Az elgázosító berendezést a korábbi szovjet katona, Emil Kostenko és a német sofőr, Erich Bauer kapcsolta be. Az elgázosítás után az ajtókat kinyitották, s a hullákat a Sonderkommando eltávolította.”
– hangzott el Kurt Bolender (SS-Oberscharführer) pere során.
A kegyetlen bánásmódról nagyon sokat elárul az a vallomás, melyet Erich Bauer tett az ezzel kapcsolatos per során:
„Azzal vádoltak, hogy felelős vagyok a két zsidó lány, Ruth és Gisella haláláért, akik az úgynevezett erdészházban laktak. Mint ismeretes, ez a két lány az erdészházban lakott, s rendszeresen látogatták őket az SS-ek. Orgiákat ültek. Ezekben részt vett Kurt Bolender, Hubert Gomerski, Karl Ludwig, Franz Stangl, Gustav Wagner és Karl Steubel. A fölöttük lévő szobában laktam, s ezek miatt az orgiák miatt rendszeresen nem tudtam elaludni.”
Felkelés a reménytelenségben
E haláltáborban történt a történelem egyik olyan felkelése, mely sikerrel járt. Összesen kettő ilyen volt, a másik Treblinkában.
Szóbeszéd kezdett el terjedni a láger falain belül (1943 tavaszát írunk ekkor), miszerint hamarosan bezárják a tábort és az ott fogvatartottak mindegyikét kivégzik. Ugyan ez nem bizonyult igaznak, olyannyira nem, hogy a kutatások ma már kiderítették: a tábor bővítése volt a cél.
Ez viszont elég volt arra, hogy a foglyok elhatározzák magukat a szökésre.
1943 szeptemberében új erőre kapott a szervezkedés: ekkor érkeztek a táborba szovjet foglyok, akik katonai tapasztalataikkal segítették a tervet.
Október 14-én a lengyel Leon Feldhendler és a szovjet Alexander Pecherky által vezetett földalatti mozgalom tagjai 11 SS tisztet és néhány őrt gyilkoltak meg. Bár eredetileg a cél az volt, hogy az összes SS-t megölik és ezután hagyják el a főkapun át a tábort, azonban felfigyeltek a gyilkosságokra és a foglyoknak pergőtűz mellett kellett futni az életükért. A 600 fogolyból körülbelül 300 menekült el az erdőkbe. Ám ezzel nem ért véget, ugyanis a tábor melletti szakasz alá volt aknázva, ahol sok ember életét vesztette, sokakat pedig elfogtak és kivégeztek. Mindösszesen 70 fogolynak sikerült a lehetetlennek tűnő „vállalkozás”.
Napokkal a lázadás után Heinrich Himmler elrendelte a tábor bezárását, az építmények lerombolását, valamint fák ültetését a területen. A gázkamrákat is lerombolták, a maradványait aszfalttal fedték be, így azt a látszatot keltve mintha az út része lenne. Ezeket az építményeket 2014-ben izraeli és lengyel régészek megtalálták és feltárták.
Becslések alapján (melyet az Amerikai Holokauszt Emlékmúzeum végzett el), ezen a helyen mintegy kettőszázezer ember lelte szörnyű halálát.
A sobibori megsemmisítőtábor esete egy ritka példája a reménytelenségből való sikeres kitörésnek. Példaként szolgálhat előttünk, emlékeztethet minket, hogy lehetetlennek tűnő helyzetekből is lehet kiút.
(Kiemelt kép: Illusztráció, Paxels.com)
